You are here

A munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó európai irányelvek

European directives on safety and health at work

Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 153 cikke felhatalmazza az Uniót, hogy irányelveket fogadjon el a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén. A széles alkalmazási körű keretirányelv, valamint a munkahelyi biztonság és egészségvédelem meghatározott szempontjaira összpontosító további irányelvek jelentik az európai biztonsági és egészségvédelmi jogszabályok alapját.

Az uniós irányelvek nemzeti jogba történő átültetése során a tagállamok szigorúbb szabályokat is elfogadhatnak a munkavállalók védelme érdekében. Ennélfogva a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén érvényes jogi követelmények eltérőek lehetnek az Unió tagállamaiban.

Irányelvek témakörök szerint

Az irányelvek összefoglalói csak angol nyelven érhetők el, de az egyes összefoglalók végén található linkek az irányelv teljes szövegére mutatnak, amely valamennyi európai uniós nyelven hozzáférhető.

A keretirányelv mellet egy sor egyedi irányelvet fogadtak el, amelyek a munkahelyi biztonság és egészségvédelem meghatározott szempontjaira összpontosítanak. A keretirányelv azonban továbbra is alkalmazandó az egyedi irányelvek által érintett valamennyi területen. Amennyiben az egyedi irányelvek szigorúbb, illetve különös rendelkezéseket tartalmaznak, ezek a speciális rendelkezések az irányadóak. Az egyedi irányelvek hozzáigazítják a keretirányelv elveit a következőkhöz:

  • Meghatározott feladatok (pl. kézi tehermozgatás)
  • Meghatározott munkahelyi veszélyek (pl. veszélyes anyagoknak vagy fizikai tényezőknek való kitettség)
  • Meghatározott munkahelyek és ágazatok (pl. időszakos munkahelyek, nyersanyag-kitermelő iparágak, halászhajók)
  • Meghatározott munkavállalói csoportok (pl. terhes nők, fiatal munkavállalók, határozott idejű munkaszerződéssel rendelkező munkavállalók)
  • Egyes, munkával kapcsolatos szempontok (pl. munkaidő-szervezés)

Az egyedi irányelvek határozzák meg a kockázatok felmérésének módját, és egyes esetekben bizonyos anyagokra vagy tényezőkre határértékeket állapítanak meg.

Ezenkívül az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján van néhány olyan európai uniós irányelv, amely a biztonsági és egészségvédelmi szempontokkal foglalkozik. Ezen a jogalapon, az úgynevezett „új megközelítés” alapján számos technikai irányelvet fogadtak el, amelyek révén az európai szabványügyi szervezetek – az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN), az Európai Elektrotechnikai Szabványügyi Bizottság (CENELEC) és az Európai Távközlési Szabványügyi Intézet (ETSI) – rendszeresen meghatározzák és frissítik az európai szabványokat.

Európai jogalkotási folyamat 

A munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó, 2014–2020-as uniós stratégiai keret meghatározza az európai biztonsági és egészségvédelmi politika keretrendszerét. Európai szinten a jogalkotási kezdeményezések kiindulópontja az Európai Bizottság által kidolgozott jogalkotási javaslat. A „rendes jogalkotási eljárás” alapján az Európai Tanács és az Európai Parlament fogadja el az uniós irányelveket. Bizonyos esetekben jogalkotási hatáskörüket az irányelvek műszaki fejlődéshez való hozzáigazítása érdekében átruházzák az Európai Bizottságra.

A munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén az európai szociális partnerek is létfontosságú szerepet játszanak az európai döntéshozatali folyamatban, mivel különböző szakaszokban konzultálni kell velük. Az Európai Unió működéséről szóló szerződés előirányozza azt a lehetőséget is, hogy önálló megállapodásokat kössenek. Eddig az európai szociális párbeszéd nyomán számos önálló megállapodást fogadtak el.

A biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó jogszabályok történeti áttekintése

A munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó első európai irányelveket az általános piaci harmonizációra vonatkozó rendelkezések alapján fogadták el, mivel a munkahelyi biztonság és egészségvédelem terén az 1980-as évek közepéig a Szerződésből hiányzott az egyértelműen meghatározott jogalkotási hatáskör. Azelőtt a munkahelyi biztonságot és egészségvédelmet az Európai Gazdasági Közösség piacharmonizációs politikájához és gazdaságpolitikájához kapcsolódó területnek tekintették. Például a munkahelyi biztonsági jelzésekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló 77/576/EGK irányelvet és a vinil-klorid monomerekre vonatkozó foglalkozási expozíciós határértékek harmonizálásáról szóló 78/610/EGK irányelvet ennek alapján fogadták el.

Az 1987-es Egységes Európai Okmány fontos lépést jelentett, amennyiben a szociálpolitikával kapcsolatban a Szerződéshez képest új jogi szabályozást vezetett be, amelynek célja „különösen a munkakörnyezet tekintetében a munkavállalók egészségvédelmének és biztonságának javítása”. E rendelkezésnek a Szerződésbe történő beillesztésével nyilvánvalóvá tették a biztonságos munkafeltételek jelentőségét. Ezenkívül az új szociális fejezet felhatalmazta az Európai Bizottságot, hogy európai szinten ösztönözze a munkáltatók és a munkavállalók képviselői közötti társadalmi párbeszédet.

Az 1997-es Amszterdami Szerződéssel a szociálpolitikai megállapodás Szerződésbe való beépítése révén tovább erősödött az európai szociálpolitikák terére vonatkozó jogalkotási hatáskör. A Lisszaboni Szerződés – a szociálpolitikára vonatkozó cikkek újraszámozásától eltekintve – megőrizte az EKSz. korábbi 136. cikke és az azt követő cikkek rendelkezéseinek lényegét (most az Európai Unió működéséről szóló szerződés 151. cikke és az azt követő cikkek).