A befogadó munkahely olyan munkahely, ahol minden munkavállaló úgy érzi, hogy egyéni hozzájárulását nagyra értékelik és elismerik, ugyanakkor tiszteletben tartják a munkavállalók különbözőségét és sokféleségét is. A befogadó munkahelyek proaktív intézkedéseken alapulnak, amelyek célja az előítéletek, a káros megkülönböztetés (diszkrimináció) és az esélyegyenlőtlenség felszámolása és alkalmazkodnak minden munkavállalók képességeihez.

Azt jelenti, hogy valaki annak ellenére dolgozik, hogy beteg vagy sérült, miközben állapota megakadályozza a hatékony és/vagy biztonságos munkavégzésben.

Gyakori mentális zavar, mely hosszú ideig tartó lehangoltsággal, örömvesztéssel vagy a tevékenységek iránti érdeklődés hosszabb időre való elvesztésével jár. A depresszió eltér a szokásos hangulatváltozásoktól és a mindennapi élethez kapcsolódó érzésektől. (A depressziót „depressziós zavar” néven is ismerik).

A munkavállalónak milyen mértékű beleszólása/ráhatása/befolyása van arra, hogy miképpen végezze a munkáját. Ez vonatkozhat például a munkamódszerekre és a munkatervezésre.

A pszichoszociális kockázatok megelőzése terén az egyéni szintű intézkedések az egyént célzó és támogató intézkedéseket jelentik, szemben a szervezeti vagy technikai szempontok megváltoztatásával. Az egyéni szintű intézkedések közé tartozhatnak például a nehéz ügyfelekkel való bánásmódra, az időgazdálkodásra vagy a stressztűrő képességre vonatkozó képzések.

A harmadik fél által elkövetett erőszak olyan fizikai vagy pszichológiai/szóbeli agressziót jelent, amelyet a vállalaton kívüli személyek, nem pedig munkatársak követnek el.

Tartós, hosszantartó munkahelyi stressz következtében kialakuló tünetegyüttes, melynek 3 összetevője van: (i) fáradtság vagy kimerültség érzése, (ii) munkától való fokozódó mentális eltávolodás, illetve a munkával kapcsolatos negativizmus vagy cinizmus, (iii) csökkent szakmai hatékonyság.

A zaklatás általában a szervezeten belüli egyének által elkövetett, eszkalálódó folyamat, amely egy vagy több munkatárs fenyegetését, megfélemlítését, megalázását vagy meggyalázását jelenti. A munkahelyi elkövető lehet felettes, munkatárs, beosztott, ügyfél vagy vásárló, illetve bárki, akivel a munkavállaló a munkája során kapcsolatba kerül.

Olyan jólléti állapot, amelyben az egyén kiteljesíti képességeit, képes megbirkózni az élet szokásos stresszhelyzeteivel, képes produktívan és eredményesen dolgozni, és képes hozzájárulásával segíteni a közösségét.

Célja a pozitív mentális egészség előmozdítása a pszichológiai jóllét, a kompetencia és a reziliencia fejlesztése, valamint a támogató életkörülmények és környezet megteremtése révén. A munkahelyi mentális egészség előmozdítása magában foglalja a munkáltató által a munkavállalók mentális egészségének javítása érdekében indított kezdeményezéseit.

Mentális egészséggel kapcsolatos megbélyegzésről akkor lehet beszélni, amikor az egyén felett mentális egészségügyi probléma miatt ítélkeznek, kirekesztik vagy igazságtalan bánásmódban részesítik. Ez a megbélyegzés gyakran félreértésből, félelemből vagy sztereotípiákból ered, és szégyen és megkülönböztetés érzéséhez vezethet.

A mentális zavarok az egyén kognitív funkcióinak, érzelmi szabályozásának vagy viselkedésének klinikailag jelentős zavarával jellemezhetők. Általában szorongással vagy a működés fontos területeinek károsodásával járnak együtt.

Csoportosan elkövetett, tartósan és ismétlődően előforduló, egy vagy több munkavállaló fenyegetésére, megalázására, megszégyenítésére irányuló cselekedetekből álló, idővel súlyosbodó folyamat. Az elkövetők általában a szervezet dolgozói közül kerülnek ki. Kezdeményezhetik felettesek, munkatársak, beosztottak, de akár ügyfelek, vásárlók, vagyis bárki, akivel az érintett személy munkája során kapcsolatba kerül.

Olyan programok, amelyek célja, hogy javítsák a munkavállalók képességét a munkába való visszatérésre és a foglalkoztatásban maradásra betegség miatti távollét után, és amelyek orvosi ellátást, rehabilitációt, valamint munkára összpontosító beavatkozásokat és támogatást kombinálnak.

A munkahelyi egészségfejlesztés a munkáltatók, a munkavállalók és a társadalom közös erőfeszítése, amelynek célja az emberek egészségének és jóllétének javítása a munkahelyen.
Ez a következő intézkedések kombinációjával érhető el:

• a munkaszervezés és a munkakörnyezet javításával
• az aktív részvétel előmozdításával, és
• a személyes fejlődés ösztönzésével.

A sokszínűség egy adott környezetben fennálló különbözőségekre utal. A munkahelyen ez számos személyes jellemzőt jelenthet, többek között nemzetiségi, etnikai, nemi, életkori, szexuális irányultsági, vallási, fogyatékossági, társadalmi-gazdasági háttérbeli és iskolázottsági különbségeket. A sokszínű munkaerő nem csupán különböző háttérrel rendelkező emberek felvételét jelenti, hanem ezeknek a különbségeknek az elfogadását és értékelését is.

A munkahelyi stressz a munkatartalom, a munkaszervezés és a munkakörnyezet kedvezőtlen és káros aspektusaira adott érzelmi, kognitív, magatartásbeli és fiziológiai reakciók mintázat. Olyan állapotról van szó, amelyet feszültség, szorongás és az az érzés jellemez, hogy az illető nem tud megbirkózni az előtte álló feladatokkal.

A munkateljesítmény azt mutatja, hogy egy adott munkavállaló mennyire hatékonyan végzi el a napi feladatait, segítve ezzel a szervezetet céljainak elérésében.

olyan öngyilkosság, amelyet a munka okozott, vagy a munka hozzájárult ahhoz.

A neurodiverzitás arra az elképzelésre utal, hogy minden ember különböző kognitív és neurológiai adottságokkal, erősségekkel és gyengeségekkel rendelkezik, amit fel kell ismerni és tiszteletben kell tartani.

Az önstigmatizálás arra a helyzetre utal, amikor a megbélyegzett egyén a negatív attitűdöket és a mások által neki tulajdonított jellemzőket beépíti identitásába, beilleszti az önmagáról önmagáról alkotott képébe.

Olyan munkahely, amely elősegíti a munkavállalók pszichológiai jóllétét, és aktívan törekszik a munkavállalók pszichológiai és fizikai egészsége károsodásának megelőzése érdekében, beleértve a gondatlanságból vagy figyelmetlenségből eredő, illetve szándékosan okozott károsodást is.

A pszichoszociális veszélyek azon képessége, hogy pszichológiai, társas kapcsolatokat érintő vagy fizikai (testi) károsodásokat okozzanak.

A munkahelyi pszichoszociális veszélyek szisztematikus azonosítása és azok sérülést vagy kárt okozó valószínűségének értékelése, amelynek eredményeként döntés születik arról, hogy azok kiküszöbölhetők-e, és ha nem, akkor milyen megelőző vagy védő intézkedéseket lehet és kell bevezetni a kockázat kezelésére.

A munkahelyi pszichoszociális veszélyek proaktív kezelésének folyamata, kezdve a pszichoszociális kockázatértékelés elkészítésével és megvalósításával, a megfelelő intézkedések megtervezésével és végrehajtásával, valamint az intézkedések felülvizsgálatával a beavatkozások folyamatos kiigazításának és javításának biztosítása érdekében.

A munka tervezésének és irányításának elemei, valamint azok társas és szervezeti kontextusa, például érzelmi igénybevétel, munkaterhelés, társas támogatás.

A pszichoszociális tényezők negatív aspektusai, amelyek kedvezőtlenül befolyásolhatják a munkavállalók egészségét és más szervezeti eredményeket. Például: alacsony döntési szabadság, elégtelen társas támogatás.

A munkahelyi biztonság és egészségvédelem területén a szervezeti intézkedések a munkaszervezési szempontok, a munkafolyamatok és a munkakörök olyan átalakítását jelentik, melyek célja a munkavállalókra háruló potenciális kockázatok minimalizálása. A pszichoszociális kockázatok tekintetében szervezeti intézkedések lehetnek a felelősségek és feladatok egyértelművé tétele, világos utasítások, rugalmas munkarend, munkakörök rotációja, a helyettesítési rendszer javítása, a szervezeti kultúra alakítása, stb.

Közös értékek, meggyőződések, értelmezések és elvárások összessége, amelyek meghatározzák, hogy az emberek hogyan dolgoznak és hogyan lépnek kapcsolatba egymással a szervezeten belül. Hatással van a kommunikációra, a döntéshozatali folyamatokra és a munkakörnyezet egészére.

Bármilyen formájú, nem kívánt, szóban, nem szóban vagy fizikailag megnyilvánuló szexuális természetű magatartás, amelynek célja vagy hatása egy személy méltóságának megsértése, különösen akkor, ha ez megfélemlítő, ellenséges, megalázó, lealacsonyító vagy sértő környezetet teremt.

A zaklatás általában a szervezeten belüli egyének által elkövetett, eszkalálódó folyamat, amely egy vagy több munkatárs fenyegetését, megfélemlítését, megalázását vagy meggyalázását jelenti. A munkahelyi elkövető lehet felettes, munkatárs, beosztott, ügyfél vagy vásárló, illetve bárki, akivel a munkavállaló a munkája során kapcsolatba kerül.