Az 1970-es évek óta ismert tény, hogy az információs és kommunikációs technológiák ötvözése lehetővé potenciálisan lehetővé teszi a munkavégzés helyének megváltoztatását. Az 1980-as években a figyelem középpontjába a távmunka került, ami azt jelentette, hogy a munkavégzést a hagyományos irodai környezetből a munkavállaló otthonába helyezték át. Az 1990-es években vált nyilvánvalóvá, hogy a munkát nemzetközileg is át lehet helyezni: ez a fejlemény „offshore kiszervezés” néven lett ismert. A következő évtizedben jelentek meg a távközvetített szolgáltatásokat nyújtó nemzetközi nagyvállalatok, amelyek egyre gyakrabban éltek az úgynevezett „globális munkaerőpiac” gyakorlatával, abban az értelemben, hogy a munkavállalókat a világ különböző részeiről, jól időzített (just-in-time) alapon, helyszíntől függetlenül gyűjtik össze bizonyos szolgáltatások nyújtására. Ezek a fejlemények a mostani évtizedre érték el a kritikus tömeget, ami a munkaszervezés teljesen új, online platformokon összehangolt formáinak megjelenését tette lehetővé.