Szervezetek és stratégiák

INTÉZMÉNYEK, SZERVEZETEK

• Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Fõfelügyelõség
• Országos Munkahigiénés és Foglalkozás-egészségügyi Intézet
  
• Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat
• Magyar Bányászati és Földtani Hivatal
• Magyar Kereskedelmi Engedélyezési Hivatal - Műszaki biztonsági engedélyezés és ellenőrzés
• Nemzeti Fogyasztóvédelmi Hatóság
• Nemzeti Akkreditáló Testület
• Országos Munkavédelmi Képzõ és Továbbképzõ Kft.
• Munkavédelmi és Foglalkozás-egészségügyi Szövetség (MUFOSZ)
• Munkavédelmi Képviselõkért Alapítvány 
• Szociális partnerek
• További intézmények

ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI ÉS MUNKAÜGYI FÕFELÜGYELÕSÉG

Az 1081/20078X.12.) Korm. határozat alapján megszüntetett Munkavédelmi Kutatási Közalapítvány közfeladatait az OMMF és annak részben önállóan gazdálkodó szerve az OMFI látja el. Az ILO/CIS-ben ellátandó „Nemzeti Központ” feladatokat az OMMF, illetve „Együttműködő Központ”-ként az OMFI vette át.

ORSZÁGOS MUNKAHIGIÉNÉS ÉS FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI INTÉZET

2007. január 1.-től a munkaegészségügyi feladatokat az Országos Munkaügyi és Munkavédelmi Főfelügyelőség (OMMF) látja el, egyidejűleg az Országos Munka- és Foglalkozás-egészségügyi Intézet (OMFI) a szociális és munkaügyi miniszter irányítása alá került.
Az intézet alaptevékenysége keretében részt vesz a munkahigiénés, a foglalkozás-egészségügyi tevékenységgel összefüggő kormányzati döntések, stratégiák megalapozásában, ezzel kapcsolatos felmérésekben, a környezeti (munkakörnyezeti) monitorozásban, kockázat-elemzésben, a munkavállalók egészségének javításával, betegségek megelőzésével összefüggő tudományos kutató, elemző, oktató, képző, továbbképző tájékoztató, szervező és szolgáltató feladatok ellátásban, valamint segíti az OMMF hatósági feladatainak ellátását. Feladatot vállal az Európai Uniós tagállami működéssel kapcsolatos, közösségi jogharmonizációs, továbbá az Európai Unió döntéshozatali folyamataiban a munkahigiéne és a foglalkozás-egészségügy területén.
Az Intézet végzi a munkaegészségügy (mukahigiéne és foglalkozás-egészségügy) területén a szakmai módszertani irányítással, a jogszabályok előkészítésével, a szakmai képzéssel és továbbképzéssel összefüggő feladatokat, kapcsolatot tart a hazai és külföldi társintézetekkel. Fő feladata a beutalt foglalkozási járó- és fekvőbetegek vizsgálata, kezelése, valamint az országban bejelentett foglalkozási betegségek elfogadása.

ÁLLAMI NÉPEGÉSZSÉGÜGYI ÉS TISZTIORVOSI SZOLGÁLAT

Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ) állami költségvetésből működtetett központi hivatal, amely irányító, koordináló és felügyeleti feladatokat lát el a közegészségügyi (különösen a környezet- és település-, élelmezés- és táplálkozás-, gyermek- és ifjúság-, sugár-egészségügyi, kémiai biztonsági), a járványügyi, az egészségfejlesztési (egészségvédelmi, egészségnevelési és egészségmegőrzési), az egészségügyi és igazgatási tevékenységek felett, továbbá felügyeli az egészségügyi ellátást.  

 A Szolgálat élén az országos tisztifőorvos áll, aki feladatait az egészségügyi miniszter közvetlen irányításával látja el.   

A háromszintű Szolgálat központi szerve az Országos Tisztifőorvosi Hivatal (OTH).   

Az OTH szervezetéhez tartoznak a szakmai-módszertani feladatokat ellátó országos intézetek. A szervezeti struktúrában első szinten a kistérségi, a második szinten a regionális intézetek helyezkednek el.  

(Státusza megváltozott az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról és a gyógyszerészeti államigazgatási szerv kijelöléséről szóló 362/2006. (XII. 28.) Korm. rendelet alapján.)
 

MAGYAR BÁNYÁSZATI ÉS FÖLDTANI HIVATAL

A Kormány a 2007. január 1-vel hatályba lépő 267/2006. (XII. 20.) Korm. rendeletével a Magyar Bányászati és Földtani Hivatalt jelölte ki bányafelügyeletként és az állami földtani feladatokat ellátó szervként. 

A Magyar Bányászati és Földtani Hivatal központi hivatal, melynek irányítását a bányászati ügyekért felelős miniszter látja el. A Hivatalt az elnök vezeti.  

A bányászattal kapcsolatos közigazgatási feladatokat a bányafelügyelet látja el. A bányafelügyelet feladata, hogy a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvény alapján a felügyelete alá tartozó tevékenységek végzése során védje a dolgozók életét, testi épségét és egészségét, ellenőrizze az ásványvagyon-gazdálkodásra, a környezet-, a táj- és a természetvédelemre, valamint a műszaki biztonságra és a tűzvédelemre vonatkozó szabályok megtartását.  

A bányafelügyelet hatósági felügyelete keretében - e törvényben és a külön jogszabályokban meghatározott - műszaki-biztonsági, munkavédelmi, építéshatósági-építésfelügyeleti, piacfelügyeleti és ásványvagyon-gazdálkodási hatásköröket gyakorol. Tűzvédelmi hatósági jogköre a bányák föld alatti, valamint ezzel egy tekintet alá eső külszíni részére terjed ki.  

MAGYAR KERESKEDELMI ENGEDÉLYEZÉSI HIVATAL - Műszaki biztonsági engedélyezés és ellenőrzés    

  A Hivatal műszaki biztonsági tevékenységébe a következő területek tartoznak: 

• Nyomástartó berendezések, rendszerek, létesítmények
• Gázpalackok és nyomásszabályozók
• Gáz- és olajfogyasztó berendezések, égők és szerelvények
• Szállítható nyomástartó berendezések  
• Veszélyes folyadékok, valamint az éghető folyadékok és olvadékok tároló létesítményei 
• Gázüzemű közúti járművek, munkagépek és nem közúti gépek üzemanyag-ellátó berendezései, ezek autógáz töltőállomásai és az egyedi sűrített földgáztöltő berendezések
• Gázcsatlakozó vezetékek és fogyasztó berendezések
• Villamos berendezések
• Villamos- és távhő vezetékek  
• Nyilvántartásba vétellel kapcsolatos közigazgatási feladatok
• Veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos baleseti veszélyek szabályozása
• Piacfelügyelet
  

ORSZÁGOS MUNKAVÉDELMI KÉPZÕ ÉS TOVÁBBKÉPZÕ Kft.

Képzési tevékenysége széles skálán mozog a munkavédelmet és a munkavédelemhez szorosan kapcsolódó a tuzvédelmet illetoen. A fontosabbak:

• Felsofokú munkavédelmi szakirányú továbbképzés

• Munkavédelmi technikus szakképzés

• Tuzvédelmi szakképzések (tuzvédelmi eloadó I-II)

• Összevont munkavédelmi és tuzvédelmi szakképzések

• Munkahelyi kockázatértékelés

MUNKKAVÉDELMI ÉS FOGLALKOZÁS-EGÉSZSÉGÜGYI SZÖVETSÉG (MUFOSZ)

•  A Szövetség alapvető célkitűzései: az egészség-megőrzési tevékenységben közreműködő szakemberek összefogása, aktív közreműködés az egészséges és biztonságos munkavégzést biztosító környezet kialakításában, a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szakma érdekeinek képviselete.
• A célkitűzésekkel kapcsolatos legfontosabb feladatok: szakmai rendezvények, tájékoztatók, kiadványok szervezése és kiadása, a munkabiztonsági és foglalkozás-egészségügyi szakmát érintő szabályozásban való aktív részvétel és szakmai képviselet, a szakterületen működők összefogása, a szakemberek segítése, szakmai tanulmányok, elemzések, jelentések készítése, a szakma etikai normáinak képviselete és terjesztése.

MUNKAVÉDELMI KÉPVISELÕKÉRT ALAPÍTVÁNY

Az Alapítvány független non-profit szervezet.

Célja és fõ feladata a munkavállalók által megválasztott munkavédelmi képviselõk és az általuk létrehozott munkahelyi munkavédelmi bizottságok munkájának támogatása. Az Alapítvány szakmai, módszertani támogatást nyújt és tapasztalatcserék szervezésével is segít.

Fontosabb tevékenységei:

• Évente megszervezi a munkavédelmi képviselõk országos fórumát
• Évközben mûködteti a munkavédelmi képviselõk konzultatív fórumát, amelynek tapasztalatait az országos munkavédelmi érdekegyeztetésben résztvevõk képviselnek és hasznosítanak
• Évente 10-30 országos, ágazati, regionális szintû képzést, továbbképzést tart a munkabiztonság, munkaegészségügy, kémiai biztonság kérdéseirõl, különös tekintettel az Európai Uniós követelményekre
• Kiadványokat jelentet meg. Ilyenek: a Munkavédelmi Képviselõk Kézikönyve, az eddig 15 témát feldolgozó Munkavédelmi Képviselõk Kiskönyvtára sorozat, illetve az évi öt-hat alkalommal megjelenõ Képviselõk Újsága, amely egyben a tapasztalatcsere fóruma is.
• Mûködteti a honlapját, amely széleskörû ismereteket nyújt a képviselõknek, de ezen túlmenõen információkat biztosít mindenkinek, aki a munkavédelemben érdekelt. A honlap átjárhatóságot biztosít a munkavédelem legfontosabb webhelyeihez.

 SZOCIÁLIS PARTNEREK

Országos Érdekegyeztetõ Tanács (OÉT)

Az OÉT - az Országos Munkaügyi Tanács jogutódjaként - a munkaügyi érdekegyeztetés háromoldalú országos fóruma. Hatáskörébe tartozik a munka világával összefüggõ valamennyi kérdéskör.

Az OÉT állandó bizottságai

1.  Bér- és Kollektív Megállapodások Bizottsága

2. Gazdasági Bizottság

3. Esélyegyenlõségi Bizottság

4. Információs és Statisztikai Bizottság

5. Munkaerõpiaci Bizottság

6. Munkajogi Bizottság

7. Munkavédelmi Bizottság

8. Szakképzési Bizottság

9. Szociális Bizottság

10. Nemzeti Fejlesztési Terv Bizottság

Munkavédelmi Bizottság

A Munkavédelmi Bizottság a munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény értelmében az OÉT állandó szakbizottságaként az egészséget nem veszélyeztetõ és biztonságos munkavégzéssel kapcsolatos országos érdekegyeztetés szerve, a munkavállalók és a munkáltatók érdekképviseleti szervezeteibõl, valamint a Kormány képviselõibõl áll, saját ügyrend szerint mûködik. A Bizottság titkársági feladatait az OMMF látja el.

TOVÁBBI INTÉZMÉNYEK

Hazai intézmények:

• > Lásd a Fókuszpont tagokat

Külföldi intézmények:

• > Európai Munkavédelmi Ügynökség

EU szabályozás

• Eur-lex

EU Bizottság

• Munkavédelmi témák

Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO)

• ILO
• Munkavédelmi Információs Központ (ILO/CIS)

PROGRAMOK

• A munkavédelem országos programja

20/2001. (III. 30.) OGY határozat a munkavédelem országos programjáról

1. Az Országgyûlés megtárgyalta és elfogadta az országgyûlési határozat mellékletét képezõ munkavédelem országos programját (a továbbiakban: Program).

2. A Kormány a Program alapján, annak teljes tartamára évenkénti bontásban, elsõ ízben legkésõbb a nemzetgazdaság 2001. évi munkavédelmi helyzetérõl szóló tájékoztató jelentés megtárgyalásakor - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel együttmûködve -, a központi költségvetés helyzetének lehetõségeire figyelemmel, a Program megvalósítására részletes intézkedési és ütemtervet dolgoz ki a feladatok, a felelõsök és a szükséges eszközök, források meghatározásával.

3. A Kormány a Program teljesítésérol - idõtartamának lejártát követoen fél éven belül - az Országgyûlés részére tájékoztatót készít.

4. Az Országgyulés e határozatával felkéri

a) a munkáltatókat és munkavállalókat, hogy tegyenek meg mindent a Programban megfogalmazott célok megvalósulásáért;

b) a tömegtájékoztató szervek vezetõit és munkatársait, hogy vállaljanak részt a Program megismertetésében és a munkavédelemre, egészségvédelemre, egészségfejlesztésre vonatkozó ismeretek terjesztésében;

c) a társadalmi és érdek-képviseleti szerveket és az állampolgárokat, hogy lehetõségeik szerint mûködjenek közre a Program céljainak megvalósításában.

5. Ez a határozat a közzététele napján lép hatályba.

Melléklet a 20/2001. (III. 30.) OGY határozathoz

A munkavédelem országos programja

A munkavédelemrõl szóló 1993. évi XCIII. törvény az állam feladatává teszi, hogy - a munkavállalók és a munkáltatók érdek-képviseleti szerveivel egyeztetve - kialakítsa az egészség, a munkavégzõ képesség megóvására, a munkabiztonságra és a munkakörnyezetre vonatkozó országos programját, amelynek megvalósulását idõszakonként felülvizsgálja. Ez a munkavédelem országos programja, amelynek - középtávú, öt évre szóló cselekvési rendszerként - célja a jelen munkavédelmi problémáinak megoldása és a jövõ problémáinak megelõzése.

1. A munkavédelem tartalma

1.1. Az ipari fejlodés eredményezte az elmúlt században azt a felismerést, hogy a munkáltatónak fontos gazdasági érdeke fuzodik a munkavállaló egészségének, biztonságának megóvásához. A muszaki és társadalmi fejlodéssel a dolgozót fenyegeto kockázatok nem csökkentek, hanem éppenséggel sokasodtak, miközben a gazdaságilag fejlett országokban az ember egyre többre értékeli az egészségét, biztonságát, jó közérzetét.

A munkakörnyezet a legveszélyesebb emberi környezet, amelynek károsító kockázata 1-3 nagyságrenddel magasabb más környezetekénél. A kockázatok különféle formákban jelennek meg, a veszélyes gépektol kezdve a veszélyes anyagokon át egészen a munkakörnyezet lelki és szociális tényezoiig, ideértve a rossz munkaszervezést, a szociális és higiénés ellátás hiányosságait, a munkahely emberi tényezoit is.

1.2. Napjainkban az Európai Unió területén évente mintegy 10 millió munkabaleset következik be, a halálesetek száma pedig meghaladja a tízezret. (A halálos munkabalesetek 100 000 dolgozóra vetített gyakorisági mutatója északról délre haladva fokozatosan emelkedik 2-tol 10-ig. A férfiak baleseti aránya háromszorosa a nokének, halálozási arányuk pedig tízszerese.)

A foglalkozási megbetegedések okozta halálozásokról világszerte nincs megfelelo pontosságú statisztika (a világon évente 60-150 millió új foglalkozási megbetegedést regisztrálnak). Ennek oka - egyebek között -, hogy a betegségek egy része hosszú, esetenként több évtizedes lappangási ido után jelentkezik és nem derül ki annak foglalkozási eredete. Ezzel együtt a legmértéktartóbb becslések szerint a halálos kimenetelu daganatos betegségek 4%-a foglalkozási eredetu. Ez évente a világon több százezer, Magyarországon mintegy 1200-1400 munkavállaló halálát jelenti.

A foglalkozási betegségek csoportjain túl ismeretesek a foglalkozással összefüggo betegségek, amelyek számos eloidézo tényezoje közül egy a munkakörnyezet, vagyis a munkakörnyezet bizonyos elemei az érintetteknél növelik az adott megbetegedés kockázatát. E megbetegedések száma - mértékadó becslések szerint - a foglalkozási megbetegedésekénél két nagyságrenddel nagyobb.

A munkakiesés egy táppénzes napra vetített kára 100 ezer forint körül van. Ez is jelzi, hogy a hatékony munkavédelem a humánus szempontokon túlmenoen mind az állam, mind a vállalkozások szempontjából hosszabb távon is hasznos befektetés.

1.3. A modern munkavédelem nem korlátozódik a munkahelyi balesetek és egészségkárosodások megelozésére. Helye és szerepe van már a munkaeszközök és munkahelyek megtervezésénél, kialakításánál. Másfelol kiterjed általánosságban a dolgozó ember jó közérzetére: életünk jelentos részét munkahelyen töltjük, ezért a munkavégzéssel összefüggo testi és lelki közérzet alapveto jelentoségu.

A modern munkavédelem a munkakörnyezet humanizálását és az emberi tényezok messzemeno figyelembevételét igényli. Ez a felfogás összhangban van a munkáltató és az állam gazdasági érdekeivel, a munkavállaló és családja érdekeivel, végso soron az egész társadalom érdekeivel.

A modern munkavédelem szempontjából meghatározó jelentoségu az egészségügyi és környezetvédelmi miniszterek 1999. évi londoni konferenciája, amelynek ajánlásait Magyarország is elfogadta. Ezen áttekintették a környezet, a munkaegészségügy és a munkabiztonság területén alkalmazott gyakorlatot, és nemzeti szinten olyan mechanizmusok és feltételek kialakítását javasolták, amelyek képesek folyamatosan elosegíteni az egészséget nem veszélyezteto és biztonságos munkavégzés feltételeinek megteremtését a nemzetgazdaság egyes szereploinek aktív közremuködésével, felhasználva a multidiszciplinaritás, illetve a környezeti kóroki tényezok minimalizálásának elvét is.

A modern munkavédelem a következo területeket fogja át:

a) A munkahelyek kialakítása és állapota, ideértve a munkahelyi higiéné követelményeit is. A munkahely nemcsak a munkavégzés színtere, hanem élettér is, amelynek minosége egész életminoségünk meghatározó eleme.

b) Munkaeszközök. Gépek, szerszámok, muszaki berendezések, minden eszköz, amelyet a munkavégzés során használnak.

c) Veszélyes anyagok és készítmények. Több tízezerre teheto azoknak a vegyi anyagoknak a száma, amelyeket különféle technológiákban felhasználnak. Ezek az anyagok sokszor már egészen kicsiny mennyiségben is a legkülönfélébb veszélyekkel és ártalmakkal fenyegetnek, a maró vagy mérgezo hatástól egészen az alattomos rákkelto vagy magzatkárosító hatásokig.

d) A munkaszervezés és a munkaido. A dolgozó a munkavégzés során sokféle testi és lelki igénybevételnek van kitéve. A munkaido átgondolt szabályozása, a veszélyek és ártalmak között eltöltött ido megfelelo korlátozása a közvetlen terhelés csökkentésével fokozza a biztonságot, segíti az egészség megorzését. A munkaszervezés általánosabb munkavédelmi szerepének jelentoségét az utóbbi évtizedekben ismerték fel. A pszichoszociális tényezok hatása, a rossz munkahelyi közérzet ugyanúgy egészségkárosodáshoz vezethet, mint a közvetlen veszélyek.

e) Kiemelt csoportok védelme. Munkát terhes és szoptató anyák, valamint fiatalkorúak is végeznek, sot a munkáltatók egyre nagyobb számban alkalmaznak "megváltozott munkaképességueket". E csoportokat nem kirekeszteni kell a munka világából, hanem sajátos körülményeiket, toleranciájukat és képességeiket kell messzemenoen figyelembe venni.

f) A munkavédelmi szervezet. A munkáltató érdeke, hogy megfelelo képesítéssel és ismeretekkel rendelkezo munkavédelmi szakembereket foglalkoztasson. Ennél még fontosabb azonban, hogy a munkavédelem ne elkülönült feladatként jelentkezzék, hanem a biztonság és egészség védelme, a jó testi-lelki közérzet biztosítása szervesen beépüljön a munkáltató egész belso szervezési, irányítási rendszerébe.

2. A munkavédelem helyzete Magyarországon

2.1. A gazdasági és társadalmi közeg

a) Magyarországon az 1990-es politikai és gazdasági rendszerváltozás elott 15-17 ezer, döntoen állami munkáltató foglalkoztatott mintegy 4,5 millió munkavállalót. A végbement változások következtében 1998-ban közel 800 ezer volt a vállalkozások száma.

Közel egymillió munkáltató van hazánkban, de ebbol csak mintegy hatezren foglalkoztatnak ötvennél több munkavállalót és 25 ezren 10 fonél többet. A munkáltatók száma tehát majdnem két nagyságrenddel növekedett, ezzel egy idoben a munkahelyek mérete és létszáma meredeken csökkent.

Nem lehet figyelmen kívül hagyni azt sem, hogy a munkavédelmi jogi szabályozás Magyarországon a szervezett munkavégzés keretében foglalkoztatottakra vonatkozik, holott a nem szervezett munkavégzés keretében dolgozók munkahelyi egészségének és biztonságának védelme, egészségének és munkavégzo képességének megorzése ugyanilyen fontos. Ez a populáció (egyéni vállalkozók, családtagok) jelentos létszámot képvisel. E csoportban is kiemelendok - a tennivalók fontosságát és sürgosségét tekintve - a mezogazdasági kistermelok, családi gazdaságok és ostermelok.

b) Az állami szerepvállalás megváltozott: a tulajdonosi funkció helyett a gazdasági szervezo, illetve közhatalmi funkció került elotérbe. Többéves jogalkotási folyamat és érdekegyeztetés után a munkavédelem jogi szabályozását új alapokra helyezte a munkavédelemrol szóló 1993. évi XCIII. törvény, és fokozatosan megvalósul a hazai jogszabályoknak, eloírásoknak az Európai Unió követelményeivel való összehangolása.

A munkavédelmi szabályozás a munkabiztonsági és munka-egészségügyi szakmai területet egyaránt átfogja. A munkával kapcsolatos egészségügyi követelmények meghatározása, valamint az egészséget nem veszélyezteto munkavégzés és munkakörülmények biztosításában való közremuködés a munkaegészségügy hatáskörébe tartozik. Az egészségügyrol szóló 1997. évi CLIV. törvény szerint a munkaegészségügy a munkahigiéné és a foglalkozás-egészségügy két szakterületét foglalja magában.

A munkavédelemben a legátfogóbb jellegu szolgáltató tevékenységet a foglalkozás-egészségügyi szolgálat nyújtja, mivel a munkavédelmi törvény szerint a szolgáltatás biztosítása valamennyi szervezett munkavégzésben foglalkoztatott számára kötelezo. 1998 végére a szervezett munkavégzésben dolgozók 94%-a részére volt biztosított a foglalkozás-egészségügyi szolgáltatás.

c) A munkáltatókra és a munkavállalókra ugyanakkor súlyos gazdasági terhek nehezednek a tokehiány, a munkanélküliség fenyegetése, a kényszeruen magas társadalombiztosítási és adóterhek miatt. Vonzó a feketegazdaság, ahol a munkavédelmi garanciák még kevésbé érvényesülhetnek. Fennáll a veszély, hogy a munkavállalók nem egészséges és biztonságos munkakörülményeket, hanem elsosorban magasabb béreket akarnak; munkáltatók és munkavállalók között rossz érdekközösség alakulhat ki, amely a munkavédelmet a gazdaságosság kerékkötojének tekinti.

2.2. A munkavégzés tárgyi tényezoinek állapota

2.2.1. A munkaeszközök biztonsági állapota

Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Fõfelügyelõség (OMMF) 1996-ban reprezentatív, minden szektorra kiterjedo országos felmérésében több mint 280 ezer munkaeszköz biztonsági állapotát vizsgálta meg. A felmérés alapján a következoket lehetett megállapítani:

a) A munkaeszközök életkora 1996-ban átlagosan 12,1 év volt, és a tapasztalatok szerint ez az adat azóta sem változott lényegesen. A tokeszegény vállalkozások a volt szocialista nagyipar gépeit használják tovább, de nagy számban megtalálhatók külföldrol behozott használt gépek is, amelyek életkora meghaladja az országos átlagot.

b) A munkaeszközök 48%-a hazai gyártású. Ezek életkora 3,5 évvel haladta meg az importból származókét.

c) A munkaeszközök 30%-a minosült jogszabály vagy más eloírás alapján veszélyesnek. A munkáltatók körében nagyfokú tájékozatlanság volt tapasztalható a munkaeszközök, technológiák veszélyességi besorolásával kapcsolatosan.

d) Az idoszakos biztonságtechnikai vizsgálatra kötelezett munkaeszközök 25%-ánál nem végeztették el az ellenorzést. Az elvégzett vizsgálatok jelentos része formális volt. A karbantartásnál a fo cél a termeloképesség megorzése, a biztonság nem elsodleges szempont.

e) A munkaeszközök biztonsági állapota 14%-ban nem volt megfelelo, és 8%-ukat találta a vizsgálat kifejezetten veszélyesnek a biztonsági berendezés hiánya, meghibásodása, kiiktatása vagy egyéb ok miatt.

Megjegyzendo eltéro tapasztalatként, hogy a bányafelügyelet ellenorzései a szilárd ásványbányászat területén visszajelzik ugyan a munkaeszközök nagy részének korszerutlenségét, ám muszaki, biztonsági állapotuk és munkavédelmi megfeleloségük a rendszeresen végzett karbantartás mellett még kielégíti a vonatkozó követelményeket. A koolaj- és földgázbányászat, illetve távvezetéki szállítás, valamint a gázelosztás területén korszeru munkaeszközöket alkalmaznak.

2.2.2. A munkavállalók megoszlása foglalkozás-egészségi osztályok alapján

A munkavégzésbol eredo megterheléssel és a munkakörnyezetben jelen lévo kóroki tényezokkel összefüggo kockázatok alapján a különbözo ágazatok, illetve tevékenységek helyzete eltéro. (A legkedvezotlenebb az "A" osztályba tartozók helyzete, idetartozik pl. a bányászat és a kohászat.)

A munkavállalók megoszlása a foglalkozás-egészségi osztályba történo besorolásuk szerint 1998 végén (hasonlóan az elozo évhez) a következo volt:

2.3. Személyi tényezok

a) A magyar lakosság egészségi állapota közismerten válságos. A 45-65 életév közötti férfi lakosság halálozási aránya Európában az elso helyen álló FÁK országokat követi. A daganatos halálozás esetében a WHO felé jelento 40 ország közül Magyarország halálozási mutatója a legrosszabb a világon, beleértve a harmadik világ megbízható statisztikai adatokkal rendelkezo országait is. A 30 éves életkorban még várható élettartam mindössze 36,7 év. A dolgozó emberre egyrészt a munkavégzésbol eredo fizikai, pszichés és mentális megterhelések, másrészt a munkakörnyezetbol származó különbözo kóroki (kockázati) tényezok (fizikai, kémiai, biológiai, ergonómiai, pszichoszociális) hatnak.

A munkáltatók és a munkavállalók értékrendjében az egészség és biztonság sokszor háttérbe szorul. A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet 1991-1992-ben Magyarországon járt szakérto bizottsága ezt a mai napig is lényegében érvényesnek tekintheto módon fogalmazta meg a jelentésében: "az általános biztonságtudat az országban nem eléggé fejlett. A nyugat-európai lakossággal összehasonlítva, a biztonság... a munka világában... nem szerepel elokelo helyen... A nyugat-európai országokban a dolgozók biztonsággal és egészséggel kapcsolatos tájékozottsága és érdeklodése folyamatosan fejlodött és ma elokelo helyen áll, a magyar dolgozók között viszont az ilyen fejlodésnek a csíráit sem sikerült felfedezni. Ma Nyugat-Európában... senkinek, még a munkáltatónak sem jut eszébe, hogy nyíltan megkérdojelezze az átfogó munkavédelmi intézkedések szükségességét. A jelenlegi magyarországi helyzetben viszont a munkáltatótól egyelore igen távol áll az ilyen attitud."

b) A fentieket lehet elmondani a munkavállalók jelentos részérol is. A dolgozó napjainkban nem a leheto legegészségesebb és legbiztonságosabb munkakörülményekért küzd, hanem a leheto legmagasabb bérért. Magyarországon nem került még sor olyan munkavállalói megmozdulásra, amely kifejezetten az egészségtelen vagy veszélyes munkakörülmények felszámolását követelte volna.

c) Emellett mind a munkáltatók, mind a munkavállalók munkavédelmi ismeretei hiányosak. A munkavédelem mint szempont lényegében még nem épült be szervesen sem a gazdálkodó szervezetek irányításába, sem az oktatásba.

2.4. A munkabalesetek alakulása

a) A munkabaleseti adatok alakulása az elmúlt évtizedben látszólag kedvezo volt. Az 1980-as évek közepétol a bejelentett munkabalesetek abszolút száma évrol évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése. Az utóbbi évek adatai (az OMMF által felügyelt munkáltatóknál) a következok:

Ugyanakkor az ellenorzések tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. Az 1998. évben eloször megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. Az 1000 fore jutó munkabalesetek száma kevéssé változott.

b) A halálos munkabalesetek száma másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a 100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó.

c) A balesetek számadatait csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérojének. 1995-ben az OMMF országos célellenorzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a balesetek legalább 25%-át nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levo feketegazdaság, az ott bekövetkezo balesetekrol azonban - egy-egy halálos vagy súlyos balesetet kivéve - még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az oket éro munkabalesetekrol egyáltalán nincs információ. A bányafelügyelet ellenorizte területre nem jellemzo a munkabalesetek eltitkolása vagy a bejelentési kötelezettség elmulasztása.

2.5. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása

A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása a munkahelyek egészségkárosító hatásának egyik jellemzoje lehet.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó foglalkozási betegségek számának alakulása a következo:

A 10 000 alkalmazottra jutó bejelentett megbetegedések megoszlása a legfontosabb ipari ágazatok szerint:

Ezek a számok az Európai Unió tagországaiban regisztrált gyakoriságokhoz nem hasonlíthatóak, ugyanis azokban - az 1996 óta hasonló foglalkozásibetegség-lista ellenére is - más a betegségek definíciója, más a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltéroek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is.

A nálunk gyakran bejelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is elso helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertozo, majd a borbetegségek; hazánkban viszont ritka a foglalkozási asztma és az ergonómiai tényezokre visszavezetheto mozgásszervi megbetegedések bejelentése. Ennek valószínu oka az, hogy Magyarországon egyik betegség(csoport) sem kártalanítandó.

A foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelozési lehetosége a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetoségét jelzi. Amennyiben ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon eloször Magyarországon írta elo jogszabály.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó fokozott expozíciós esetek számának alakulása a következo:

Ez az adatsor az Európai Unió tagországaiban lévo helyzethez nem viszonyítható, ugyanis hasonló bejelentési rendszert a 98/24/EU irányelv csak 2002-re irányoz elo.

2.6. A munkavédelem szabályrendszere

a) A munkavédelem szabály- és intézményrendszerét alapvetoen a Magyar Köztársaság Alkotmánya és a munkavédelemrol szóló 1993. évi XCIII. törvény határozza meg. Emellett kiemelt jelentosége van az egészségügyrol szóló 1997. évi CLIV. törvénynek, az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálatról szóló 1991. évi XI. törvénynek és a bányászatról szóló 1993. évi XLVIII. törvénynek. Az állam szerepénél és feladatainál fogva meghatározó jelentoségu. Az állami irányítás kettos: egyrészt a nemzetgazdaság egészére kiterjedo funkcionális, másrészt meghatározott körben egy-egy ágazatra vagy tevékenységre vonatkozó ágazati irányítás.

b) A munkavédelmi jogszabályrendszer alapvetoen, tartalmilag összhangban van az Európai Unió szabályrendszerével. A jogharmonizáció ütemesen halad, és a teljes jogharmonizáció 2002-ig megvalósul.

c) Magyarország néhány kivétellel ratifikálta a munkavédelemmel összefüggo legtöbb fontos nemzetközi munkaügyi egyezményt.

2.7. A munkavédelem állami intézményrendszere

a) A munkavédelemrol szóló törvény alapján az állami feladatok végrehajtásáért felelos az Országgyulés és a Kormány, a szociális és családügyi miniszter és a felügyelete alatt muködo OMMF, az egészségügyi miniszter és a felügyelete alatt muködo Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat (ÁNTSZ), a gazdasági miniszter és a felügyelete alatt muködo Magyar Bányászati Hivatal (MBH). A munkabiztonság területén jelentos szerepe van a gazdasági miniszter felügyelete alatt muködo Muszaki Biztonsági Fõfelügyeletnek. A fegyveres erokre és rendvédelmi szervekre vonatkozóan az irányító jogkört gyakorló miniszter látja el a munkavédelmi hatósági felügyeleti tevékenységet.

b) A jogi szabályozás a klasszikus munkavédelem két fo pillérét, a munkabiztonságot és a munkaegészségügyet egységben kezeli. A munkavédelmet irányító és ellenorzo hatóságok viszont megosztottak. A hatósági ellenorzés az ÁNTSZ, az OMMF és az MBH keretében, egymástól különálló, három miniszter irányítása alatt muködo szervezetekre épül. A hatóságoknak annak függvényében, hogy munka-egészségügyi vagy munkabiztonsági eloírások tartoznak a hatáskörükbe, szükségképpen eltéroek a prioritásai, ellenorzési céljai, munkamódszerei.

2.8. A munkavédelmi érdekegyeztetés, érdekképviselet

A munkavédelmi érdekegyeztetés és érdekképviselet intézményrendszere a munkavédelemrol szóló törvény hatálybalépése óta mind országos, mind munkahelyi szinten funkcionál. Országos szinten funkcionál a munkavédelmi törvény által létrehozott, széles köru jogokkal felruházott, tripartit összetételu Munkavédelmi Bizottság, amely saját ügyrend szerint muködik. Önálló muködési forrásait jogszabály jelenleg nem biztosítja. Muködésében az utóbbi idoben zavarok voltak tapasztalhatóak, néhány jogszabály - részben a felgyorsult jogharmonizációs folyamat miatt is - a Bizottság megkerülésével került kihirdetésre.

Helyi szinten a munkavállalóknak 1994-tol kezdve törvény erejénél fogva lehetoségük van munkavédelmi képviselo választására. Ez az intézmény folyamatosan bovült, különösen azokon a munkahelyeken, ahol a szakszervezetek is felkeltették az igényt a munkavédelmi érdek-képviselet intézményesítésére. A képviselok megfelelo tevékenységi lehetoségét és védelmét jogszabályok biztosítják.

3. Stratégiai alapelvek

A Program stratégiája egyenrangú, egymással összefüggo alapelvek érvényesítésével valósítható meg, amelyek a következok:

3.1. A fenntartható fejlodés

A modernizáció, a teljesítmények, a termelési és szolgáltatási eredmények fokozása, a fejlodés csak fenntartható módon történhet. A gazdasági fejlodésnek nem szabad olyan módon és mértékben elhasználnia az emberi eroforrásokat, hogy a késobbiekben azok hiánya váljék a fejlodés gátjává. Ezért a munkahelyi biztonság és egészség védelmére, a munkahelyi kockázatok minimalizálására irányuló intézkedések az emberi eroforrások védelmeként a fenntartható fejlodés stratégiai elemei.

3.2. Az elovigyázatosság elve

Az emberi munkatevékenységek bovülésével, az újabb és bonyolultabb termelési rendszerek, technológiák alkalmazásával növekednek és sokasodnak az ezekbol eredo kockázatok. A kockázat csökkentése érdekében minden olyan esetben, ahol nem zárható ki a súlyos vagy visszafordíthatatlan egészségkárosodás, az elovigyázatosság elvét kell alkalmazni: bizonytalanság esetén a leheto legkedvezotlenebb kimenetellel, a legnagyobb elképzelheto kockázattal kell számolni, és annak elhárítására vagy kezelésére felkészülni. Jellemzo példa a veszélyes vegyi anyagokkal, a biológiailag aktív készítményekkel, a nukleáris technológiákkal kapcsolatos kockázat.

3.3. A megelozés elve

A fenntartható fejlodés, a kockázatok társadalmilag elfogadható szintre csökkentése feltételezi a megelozés mint alapelv érvényesítését: a munkavédelmi tevékenységnek minden téren és minden szinten elsosorban a káros hatások kello idoben történo megelozésére kell irányulnia, nem pedig utólagos kezelésükre, mert csak így óvható meg az ember élete, biztonsága, egészsége. Ugyanakkor a munkavédelemnek segítenie kell a technológiai fejlodést, az ember- és környezetbarát termékek elterjesztését is.

3.4. Partneri viszony

A korszeru munkavédelem kialakítása és megvalósítása során partneri viszonyt kell kialakítani az abban érdekelt szereplokkel: minden résztvevonek meg kell teremtenie a másik fél számára szükséges feltételeket annak érdekében, hogy az teljesíthesse együttmuködési kötelezettségét. Ennek a partneri viszonynak - a felelosségek pontos elhatárolása mellett - ki kell terjednie az állami, közigazgatási szervek, a munkáltatók és a munkavállalók érdekképviseleti szervei, a munkahelyi biztonsághoz és egészségvédelemhez kapcsolódó, a munka világát érinto rokon területek (tuzvédelem, környezetvédelem, muszaki biztonság, közegészségügy, társadalombiztosítás, szabványosítás, termékbiztonság, fogyasztóvédelem stb.) közötti hatékony és folyamatos együttmuködésre.

4. Stratégiai fo irányok

4.1. A munkavédelem stratégiai céljaként gondoskodni kell arról, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket. Ehhez az állami irányítás eszközrendszerével elo kell segíteni a biztonságos és egészséges munkavégzés feltételeinek megteremtését.

4.2. A stratégiai cél eléréséhez szükséges

- a meglevo kedvezotlen munkakörülmények felszámolása, illetve hatásának mérséklése;

- a kedvezotlen munkakörülmények újratermelodésének megakadályozása;

- a muszaki, gazdasági, társadalmi változásokkal a munka világában megjeleno új veszélyek, ártalmak feltárása és megelozése.

4.3. Fontos nemzetgazdasági érdek

- a munkabalesetek számának és súlyosságának csökkenése;

- a munkavégzésbol és a munkakörnyezetbol eredo vagy azokkal összefüggésbe hozható egészségkárosodások számának és súlyosságának csökkenése;

- a fizikai és pszichoszociális értelemben is jó közérzetet biztosító munkakörnyezet kialakítása.

5. A célok megvalósítását szolgáló feladatok

5.1. A munkáltatóknak gazdaságilag közvetlenebb módon érdekeltté kell válniuk a munkavédelemben. Ennek érdekében:

a) el kell különíteni a munkahelyi egészségkárosodások és balesetek biztosítási ágát;

b) az elkülönített ágon belül differenciált járulékrendszert kell kialakítani, amelyben megfelelo veszélyességi (kockázati) besorolás alapján a befizetések arányosak a munkavégzés kockázataival, és függenek a bekövetkezett munkabalesetek és foglalkozási megbetegedések alakulásától.

5.2. Az elkülönített biztosítási ág kialakítása és muködésének megindulása után

a) a munkavédelmi követelményeket és a biztosítási ágat megfelelo differenciálással ki kell terjeszteni az egyszemélyes vállalkozásokra is;

b) a foglalkozási betegségek kártalanítási rendszerét meg kell változtatni. Jelenleg a bejelentendo foglalkozási betegségeknek mintegy harmada tartozik a baleseti ellátásra jogot adó betegségek csoportjába. Ez indokolatlan diszkriminációt eredményez a foglalkozási betegségek között (a nem kártalanítandók bejelentése gyakran emiatt is marad el), és szakmai szempontból nem indokolható.

5.3. Meg kell valósítani a munkavédelem területén

a) a teljes és folyamatos jogharmonizációt az Európai Unióval,

b) az összhangot a nemzetközi egyezmények és a hazai eloírások között,

c) a hazai jogalkotás munkavédelmen belüli, illetve a munkavédelem és a rokon területek belso összhangját,

d) a joganyag ötévenkénti felülvizsgálatát és indokolt korrekcióját.

5.4. A munkavállalók egészségének és biztonságának védelme érdekében hosszabb távon

a) a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkájának multidiszciplináris jellegét fokozni, szakmai színvonalát emelni kell; ehhez elsodleges fontosságú a hatásos minoségbiztosítási rendszer kialakítása, a megfelelo színvonalú képzés és átképzés;

b) ki kell alakítani a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a háziorvosok együttmuködésének hatékony rendszerét a munkával összefüggo egészségkárosodások feltárása érdekében, és figyelemmel kell kísérni a foglalkozási betegségben szenvedo vagy fokozott expozíciónak kitett dolgozók további sorsát;

c) mind az állami munkavédelmi ellenorzo tevékenységnek, mind a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok munkájának elsosorban az akkreditált laboratóriumokra kell támaszkodnia;

d) a megelozés hatékonyabbá tétele, a kockázatkezelés felgyorsítása érdekében ki kell alakítani a munkavégzéssel és a munkakörnyezettel kapcsolatos veszélyek, kockázatok országos nyilvántartását;

e) a munkabiztonsági és munka-egészségügyi kutatások intézményi kapacitását meg kell erosíteni;

f) figyelembe véve a hazai munkavédelmi helyzet sajátosságait, rendszeresen át kell tekinteni és meg kell határozni azokat a területeket, amelyeken a prioritások kijelölését követoen epidemiológiai vizsgálatok szükségesek, és meg kell indítani a foglalkozási betegségek megelozésére irányuló rövid és középtávú munkavédelmi kutatási programokat;

g) a munkavállalók megmaradt munkaképességének hasznosítása végett ki kell alakítani a foglalkozási rehabilitáció komplex és hatékony gyakorlatát. A megváltozott munkaképességu munkanélküliek további foglalkoztatásának elosegítése érdekében együttmuködést kell létrehozni a foglalkozás-egészségügyi szolgálatok és a munkaügyi központok között.

5.5. Intézkedéseket kell tenni a munkavédelmi (munkabiztonsági és munka-egészségügyi) képzés rendszerének korszerusítésére. Ennek keretében:

a) át kell tekinteni, hogy a munkavédelmi képzési követelmények hogyan érvényesülnek a felsooktatás gyakorlatában, és annak alapján megtenni a szükséges intézkedéseket a munkavédelem kello hangsúlyának biztosítása érdekében,

b) javítani kell a munka-egészségügyi szakemberek képzését, továbbképzését, fejleszteni kell az oktatás módszereit, ideértve a korszeru szakorvosképzést és ápolóképzést, a munkahigiénikus képzést és a munka-egészségügyi felügyelok képzését is,

c) ki kell alakítani a munkavédelmi középfokú, illetve felsofokú szakemberek iskolai jellegu képzési rendszerét, amely az általános, illetve a középiskola után lehetoséget ad szakirányú graduális végzettség megszerzésére, felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát,

d) változatlanul meg kell hagyni a posztgraduális képzési lehetoségeket, megtisztítva azok profilját, felülvizsgálva a munkavédelmi ismeretanyagát,

e) ki kell alakítani annak lehetoségét, hogy a középfokú végzettséggel és kiemelkedo szakmai tapasztalattal rendelkezok megfelelo követelmények teljesítése esetén felsofokú szakirányú végzettséget szerezhessenek,

f) támogatni kell a munkavédelmi és a foglalkozás-egészségügyi szakemberek továbbképzését.

5.6. Annak érdekében, hogy a munkavégzés rövid és hosszú távú kockázatai ne haladják meg a társadalmilag elfogadható mértéket:

a) Csökkenteni kell a veszélyes anyagok és készítmények (ideértve a növényvédo szereket is) gyártásával, szállításával, kezelésével, megsemmisítésével járó veszélyeket, elsosorban az információ, az ellenorzés és ügyvitel (bejelentés, nyilvántartás, veszélyesanyag-kataszter stb.), valamint a kockázatértékelés segítségével.

b) Fokozni kell az elsodleges megelozo tevékenységet, a munkahelyi expozíció csökkentését elsosorban a humán rákkeltok (beleértve az azbesztet és a vinilklorid-monomert), az allergének és a zaj esetében.

c) A foglalkozási betegségek bejelentésével kapcsolatban biztosítani kell az új megbetegedésfajták (optimálistól eltéro igénybevétel, fokozott pszichés terhelés, hát- és deréktáji megbetegedések stb.) bejelentését, kivizsgálását és a megfelelo intézkedések megtételét.

d) A nem fertozo betegségek epidemiológiai nyilvántartása során egyes foglalkozással összefüggo (mindenekelott légzoszervi, mozgásszervi, keringési és neuropszichiátriai) betegségek nyilvántartásának a megelozés érdekében prioritást kell biztosítani.

e) Javítani kell a biztonságot az építkezési, szereloipari, karbantartási munkahelyeken, különösen muszaki intézkedéssel, oktatással-képzéssel, munkaszervezéssel, az ellenorzés fokozásával, tanácsadással, felvilágosító akciók szervezésével.

f) Fokozni kell a gázmérgezések és a levegot kiszorító gázok okozta halálos balesetek elleni megelozo tevékenységet.

g) A kisvállalkozások, egyéni vállalkozások, a mezogazdasági önálló foglalkozás sajátos kockázatait csökkenteni kell:

- képzéssel és oktatással,

- médiaprogramokkal,

- tanácsadói hálózat muködtetésével,

- ágazati egészségmegorzo programok kidolgozásával és végrehajtásával.

5.7. Át kell tekinteni a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos pótlékok létjogosultságát, és - az érintett munkavállalók jogsérelme nélkül - következetesen érvényesíteni kell azt az elvet, hogy az egészséget nem veszélyezteto és biztonságos munkavégzés követelményeinek teljesítése helyett a munkáltató nem adhat pénzbeli vagy egyéb megváltást.

5.8. A Program gyakorlati megvalósításához szükséges

a) a munkavédelem állami tájékoztató rendszerének kialakítása - különös tekintettel a kis- és középvállalkozásokra -, amely gyors, érdemi, szakszeru és olcsó munkavédelmi információt tud adni a munkáltatóknak és a munkavállalóknak.