Statisztikák

A munkavédelemmel kapcsolatos statisztikákban a munkabalesetek és a foglalkozási megbetegedések adatai a legfontosabbak.

  A munkabaleseti információs rendszer működtetése az OMMF, valamint külön jogszabályban meghatározottak alapján a 

  bányafelügyelet feladata. Az OMMF gyűjti és feldolgozza a foglalkozási megbetegedésekkel, fokozott expozíciókkal kapcsolatos

  adatokat.

Az általános országos statisztikák készítése a Központi Statisztikai Hivatal feladata az Országos Statisztikai Adatgyûjtési Program (OSAP) keretében.

Évkönyveiben és statisztikáiban a munkabeleseti adatok is szerepelnek.

Munkabaleseti statisztikák az OMMF honlap Statisztika menüpontja alapján:

• Munkabalesetek 2010-I. negyedév
• Munkabalesetek 2009. év
• Munkabalesetek 2009-I-III. negyedév
• Munkabalesetek 2009-I. félév
• Munkabalesetek 2009-I. negyedév
• Munkabalesetek 2008-IV. negyedév
• Munkabalesetek 2008-III. negyedév
• Munkabalesetek 2008-II. negyedév
• Munkabalesetek 2008-I. negyedév
• Munkabalesetek 2007-IV. negyedév
• Munkabalesetek 2007-III. negyedév
• Munkabalesetek 2007-II. negyedév
• Munkabalesetek 2007-I. negyedév
• Munkabalesetek 2006-IV. negyedév
• Munkabalesetek 2006-III. negyedév
• Munkabalesetek 2006-II. negyedév
• Munkabalesetek 2006-I. negyedév
• Munkabalesetek 2005
• Munkabalesetek 2004
• Munkabalesetek 2003
• Munkabalesetek 2002
• Munkabalesetek 2001

• Statisztikai adatok a Munkavédelem Országos Programjából (a Programot lásd a > Szervezetek és stratégiák menüpontban)

1. A munkabalesetek alakulása

a) A munkabaleseti adatok alakulása az elmúlt évtizedben látszólag kedvezõ volt. Az 1980-as évek közepétõl a bejelentett munkabalesetek abszolút száma évrõl évre egyenletesen csökkent. Míg 1989-ben több mint 80 ezer dolgozó szenvedett balesetet, 1998-ban csak 28 688. A csökkenésben közrejátszott a veszélyes nehézipari ágazatokban folyó tevékenység visszaszorulása, a munkanélküliség megjelenése, tehát a foglalkoztatottak és a munkahelyek számának csökkenése, valamint sok munkahelyen a termelés intenzitásának visszaesése. Az utóbbi évek adatai (az OMMF által felügyelt munkáltatóknál) a következõk:

Ugyanakkor az ellenõrzések tapasztalata szerint a munkahelyek biztonsági állapota romlott. Az 1998. évben elõször megállt a munkabalesetek számának több mint egy évtizede tartó egyenletes csökkenése. Ez jelzi, hogy a gazdaság élénkülésével a munkahelyi veszélyek és ártalmak fenyegetése fokozottan fog jelentkezni. Az 1000 fõre jutó munkabalesetek száma kevéssé változott.

b) A halálos munkabalesetek száma másként alakult: miközben az abszolút szám csökkent, kivéve az 1998. évet, a 100 ezer foglalkoztatottra vetített számadat 1991 óta nagyjából állandó.

c) A balesetek számadatait csak fenntartásokkal tekinthetjük a munkavédelmi helyzet értékmérõjének. 1995-ben az OMMF országos célellenõrzés során vizsgálta meg, hogy a munkáltatók bejelentik-e a munkabaleseteket. Azóta is igaz az akkori megállapítás, hogy a balesetek legalább 25%-át nem jelentik be, tehát a munkabalesetek számának látszólagos csökkenése összefügg a bejelentési fegyelem lazulásával is. Az eltitkolás egyik oka a nagy súllyal jelen levõ feketegazdaság, az ott bekövetkezõ balesetekrõl azonban - egy-egy halálos vagy súlyos balesetet kivéve - még becsült adatok sem állnak rendelkezésre. A munkavállalót nem foglalkoztató egyszemélyes vállalkozásokra jelenleg nem terjed ki a munkavédelmi szabályok hatálya, ezért az õket érõ munkabalesetekrõl egyáltalán nincs információ. A bányafelügyelet ellenõrizte területre nem jellemzõ a munkabalesetek eltitkolása vagy a bejelentési kötelezettség elmulasztása.

2. A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása.

A foglalkozási megbetegedések és a fokozott expozíciós esetek alakulása a munkahelyek egészségkárosító hatásának egyik jellemzõje lehet.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó foglalkozási betegségek számának alakulása a következõ:

A 10 000 alkalmazottra jutó bejelentett megbetegedések megoszlása a legfontosabb ipari ágazatok szerint:

Ezek a számok az Európai Unió tagországaiban regisztrált gyakoriságokhoz nem hasonlíthatóak, ugyanis azokban - az 1996 óta hasonló foglalkozásibetegség-lista ellenére is - más a betegségek definíciója, más a bejelentések kivizsgálásának és elfogadásának rendje, és eltérõek a társadalombiztosítási következmények (kártalanítás) is.

A nálunk gyakran bejelentett foglalkozási betegségek közül az EU tagországokban is elsõ helyen áll a zaj okozta halláskárosodás, ezt követik a foglalkozási fertõzõ, majd a bõrbetegségek; hazánkban viszont ritka a foglalkozási asztma és az ergonómiai tényezõkre visszavezethetõ mozgásszervi megbetegedések bejelentése. Ennek valószínû oka az, hogy Magyarországon egyik betegség(csoport) sem kártalanítandó.

A foglalkozási megbetegedések egy részének hatékony megelõzési lehetõsége a fokozott expozíció vizsgálata. A fokozott expozíció még nem betegség, csak annak lehetõségét jelzi. Amennyiben ebben a szakaszban munkáltatói intézkedés történik, foglalkozási megbetegedés nem alakulhat ki. A fokozott expozíciós esetek bejelentési kötelezettségét 1981-ben a világon elõször Magyarországon írta elõ jogszabály.

A bejelentett, 10 000 alkalmazottra jutó fokozott expozíciós esetek számának alakulása a következõ:

Ez az adatsor az Európai Unió tagországaiban lévő helyzethez nem viszonyítható, ugyanis hasonló bejelentési rendszert a 98/24/EU irányelv csak 2002-re irányoz elő.